Régebben azt hittem, hogy ha eleget tudok a táplálkozásról, akkor a saját testemmel is mindig könnyű lesz együttműködni. Hát, az élet ezt is felülírta. 😁
Ötvenévesen már egészen másként tekintek az egészségemre, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt.
A testem változik. Másként reagál a terhelésre, a stresszre, az alváshiányra, és bizony arra is, amit megeszem. Ami korábban működött, ma már nem feltétlenül hozza ugyanazt az eredményt.
És hiába foglalkozom évek óta táplálkozással, nekem is újra kellett gondolnom néhány dolgot.
Amikor a tudás önmagában kevés
Ismerem a tápanyagokat, az élettani folyamatokat, tudom, milyen szerepe van a fehérjének, a rostoknak vagy a megfelelő energiabevitelnek.
De attól, hogy tudom, mit kellene csinálnom, még nekem is ugyanúgy vannak nehezebb napjaim.
Amikor fáradt vagyok. Amikor túl sok a feladat. Amikor legszívesebben kihagynám az edzést, vagy egyszerűen nincs kedvem azon gondolkodni, mi legyen az ebéd.
Ismerős?
Az elmúlt hónapokban megtapasztaltam, mennyit számít, ha az ember kialakít egy olyan rendszert, amelyhez a nehezebb napokon is vissza tud térni.
Ötven felett más szempontok is előtérbe kerülnek
Ebben az életkorban a hormonális változások, az izomtömeg természetes csökkenése, az alvásminőség és a stressz mind befolyásolhatják, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben.
Sokan ilyenkor még szigorúbb étrenddel, még kevesebb étellel próbálnak eredményt elérni.
Pedig érdemes megvizsgálni, mi történik a mindennapjainkban.
Eszünk elegendő fehérjét? Mozgunk rendszeresen? Fordítunk figyelmet az izmaink megtartására? Mennyit alszunk? Hogyan kezeljük a stresszt?
Ezek a kérdések legalább annyira fontosak, mint a mérlegen megjelenő szám.
Én is újrakezdtem. A gyakorlatban.
Újra rendszeresen edzek. Figyelek az étkezésemre, a testösszetételem változására, a pihenésre.
És igen, van, amikor reggel egyáltalán nincs kedvem edzeni.
Olyankor én is tudnék legalább öt teljesen elfogadhatónak tűnő indokot felsorolni, hogy miért maradjak inkább otthon. 😂
Aztán összekészülök, elindulok, és edzés után már egészen másként látom a világot.
Közben azt is tanulom, hogy a fejlődéshez a regeneráció ugyanúgy hozzátartozik.
Az egészségemmel kapcsolatban egyre fontosabb számomra az erőnlét, az energiaszintem, a mozgásképességem és az, hogy hosszú távon is jól érezzem magam.
Ebből a szemléletből született a Főnix 120
A saját tapasztalataim és a tanácsadói munkám során szerzett felismeréseim vezettek oda, hogy létrehoztam egy négy hónapos, személyre szabott támogatásra épülő életmódprogramot.
A Főnix 120-ban együtt foglalkozunk a táplálkozással, a mozgással, az alvással, a stresszkezeléssel és azokkal a mindennapi szokásokkal, amelyek hosszú távon meghatározzák az életminőségünket.
Különösen fontosnak tartom ezt 45–50 éves kor felett, amikor sokan érzik úgy, hogy az addig bevált módszereik már nem működnek ugyanúgy.
Négy hónap alatt nem lehet minden problémát megoldani. De ennyi idő alatt már sok mindent megérthetünk a saját működésünkből, és elkezdhetünk olyan szokásokat kialakítani, amelyekre később is építhetünk.
És hogy miért pont most?
Mert ötvenévesen rengeteg tervem van még.
Szeretnék erős, energikus és aktív maradni. Szeretném élvezni az életemet, a munkámat, a mozgást, az utazásokat, a jó ételeket és persze a délutáni kávémat is. ☕
És szeretnék másoknak is segíteni abban, hogy megtalálják a saját, működő rendszerüket.
Én már elkezdtem az újratervezést.
Te min változtatnál legszívesebben a következő 120 napban?
Ha pedig szeretnéd, hogy ebben személyre szabott támogatást kapj, ismerd meg a Főnix 120 életmódprogramot.
Legutóbbi hozzászólások